Szőlőgyökér
Paks és a szőlő találkozása a római időkben kezdődött. A limes vonalában állandó katonai tábor létesült a Duna feletti löszparton, Lussonium néven. Nyomai jelenleg is fellelhetők, feltárás alatt vannak. Az időszámítás utáni 4. században került a római trónra Probus császár, aki a Szerémségben született földműves családba. Származását soha nem feledte, s katonáit békeidőben szőlőtelepítésre és művelésre utasította. Így indult el és tart már csaknem 1700 éve Paks és a szőlő elválaszthatatlan barátsága, amely túlélte a népvándorlást, a török pusztítást, sőt részben a filoxériát is.
1974-ben a Lussonium ásatáson találtak egy bronz ötvösmunkát, amely jelenleg a Városi Múzeum vitrinjében tekinthető meg. A tárgy egy bormérő edény füle, amelybe akasztották a hordozópántot.
Alapja egy csipkézett szőlőlevél, amelynek közepén, sodrott szalaggal övezett mezőben a táncoló Bacchus domborodik ki. Ez az első tárgyi bizonyítéka a szőlő meghonosodásának Pakson.